Irodalmi kifejezsek
Dialgus: A sznjtk lnyeges eleme: kt vagy tbb szerepl prbeszde. Epikus, de lrai mfajoknak is fontos eleme.
Monolg: Kzlsforma (magnbeszd). A drmk olyan rszlete, melyben egyetlen szerepl beszl a sznpadon. Egyes szm els szemlyben kzlt n-feltrs. A drmairodalom egyik legismertebb monolgja Hamlet “Lenni vagy nem lenni: az itt a krds” kezdet monolgja.
Prolgus: A sznmvekben a cselekmny indulst megelz szveg, amely hozztartozik a mhz. Ismerteti a m megrtshez szksges elzmnyeket, tjkoztatst ad a szereplkrl, s a helysznrl, vagy pp a nz hangulatt akarja fokozni.
Parodosz: Az kori tragdia els szerkezeti eleme, a kls forma egysge. A bevonul kar fuvolaszval s tnccal ksrt els neke, mely gyakran rinti a m alapgondolatt s tmjt.
Sztaszimon: A grg tragdia szerkezeti eleme, a kar dala bevonul-indt s kivonul-zr kardalt kivve. Ritmusaik vltozatosak, egy sztaszimonban tbb ritmus jelentkezhet.
Kommosz: Panaszdal. A kar tagjai s maguk a szereplk adjk el egyenknt, sohasem egytt. Hangulatt tekintve szenvedlyes, indulatos nek.
Exodosz: Az antik tragdik zrrsze, a kar kivonulsa a sznpadrl.
Szatrjtk: Komikus trgy kori grg sznjtkfajta.
Theatron: Grg sznhz.
Orkhesztra: A grg sznhzban a sznpad kr alak eltere, ahol a krus tartzkodott.
Akci: Egy adott szndarab cselekmnynek megvalstsa a sznszi jtk sorn. Szkebb rtelemben a cselekmny egy-egy mozzanatnak sznszi eszkzkkel trtn brzolsa.
Dikci: Rgen: sznoklat, sznoki bezsd. A drmai m egsznek nyelve, a sznjtszmvszet legfontosabb kifejezeszkze. Fontos szerepet jtszik benn eaz artikulci, a hanghordozs, a hangsly.
Szkn: Sznpad mgtt emelt plet, amelynek egyik oldala a sznpad httere volt, erre Szophoklsz a darabtl fggen palott, hzat, tjkpet festetett. Az plet belsejben ltztek t a sznszek.
Kothornosz: Magastott talp cip, hogy a nz jobban lthassa a sznszt.
Epeiszodion: (Epizd.) Az antik grg drma prbeszdes rsze, melyet a sznszek kt kardal kztt mondanak el.
Katarzis: Amikor a hsk kzdelme s elbuksa rszvtet s flelmet kelt a tragdia szemlljben.
Tragikum: A tragdia uralkod eszttikai minsge a tragikum. Az emberi nagysg olyan rtkszerkezete cselekvsben s szenvedsben kifejezve, melyben hirtelen nagy rtkvesztesg, rtkpusztuls kvetkezik be.
|